Szent-kút

Monostorapáti falu környékén több jóvizű forrás van (Széles-forrás, Csigáskút, Bene-kút, északi irányban a Java-kút), de közülük a kővel kirakott Szentkút a legismertebb. A bencés monostor védett romemléke a sárga turistajelzésen közelíthető meg. 2005-ben a falu emlékoszlopot emelt itt az 1117-ben alapított kolostor emlékére. Valamikor búcsújáró hely volt, amit 1121-ben Nána veszprémi püspök szentelt fel a "Boldogságos mindenkor Szűz istenszülő Mária" tiszteletére. A hagyomány szerint ugyanis a Szűzanya e szent kútnál jelent meg az építtető, fogadalomtevő Atyusz nembéli Bánd, Almád földesura előtt. A kolostor hosszú ideig az Atyusz nemzetség temetkezőhelyéül is szolgált. A nemzetség kihaltával a birtokaik a király kezére kerültek, a kegyuraságot pedig az egykori Atyusz birtokok központjává szervezett hegyesdi vár várnagya kapta meg. 1508-ban a rendi vizitátorok düledező romnak találták, amelyben csak két szerzetes élt. Ekkor említették Szent Domonkos kápolnáját. 1548-tól a török hírére elhagyták, azóta omladozó rom. A 18. század első felében a kolostorrom sokáig „építőanyag-bányaként” működött, kőanyagát a környező települések templom , kúria, majorság, híd építkezéseinél, sőt még útépítésnél, útjavításnál is felhasználták. 1759-1762-ben Padányi Bíró Márton veszprémi püspök, helyt adva a falu lakossága kérésének szép barokk templomot és plébánia épületet emeltetett, jelentős részben az apátsági rom bontott köveiből a falu közepén. A kolostor rommezején van egy négy méter magas fal, amely a kolostortemplom nyugati részének omladéka. Egy boltozat indításának nyoma figyelhető meg a fal alsó részén. Innen tovább ajánljuk a Széles-forráshoz (Kávás- kút) vezető útvonalat. A tájékozódást útjelző táblák és festés segítik.