Löffler-malom

Eredetileg a nagyvázsonyi gróf Zichy család birtoka volt. Ők eladták Németh János molnármesternek 1902-ben. Ekkor a malom földszintes, kőfalú, zsúpfedésű épület volt. A középen csapott vízikerék egy pár malomkövet hajtott. Mellette volt egy deszkametsző malom is. Németh valószínüleg átépítte a malmot, legalábbis erre enged következteni a következő adat. 1913-ban a 6,9 m átmérőjű és 1,18 m széles középütt csapott malomkerék már vaskoszorús, fafogazású kereket hajtott meg, amely transzmissziós meghajtással üzemeltette a gépeket: egy pár 40”-os malomkő párt, 4 db hengerszéket, gabonatisztítót, koptatót, daratisztítót és 4 db hasábszitát. Az őrlemények felhordását 7 db serleges felhordó végezte. A malom teljesítménye 15-20q volt naponta. A malom mellett állt a kétlakásos molnárház. 1920 körül Németh Jánostól Burján Lajos gazdálkodó vásárolta meg, aki bérlőknek adta ki, és 1921-ben továbbadta Löffler Géza és Kalmár György molnármestereknek, akik fele-fele arányban tulajdonolták. Burján korszerűsítette a malmot. A vízikereket két darab Francis – egy 10HP és egy 20 HP teljesítményű - fekvő turbinára cseréltette. Az egyikkel áramfejlesztést is végeztek, amivel a malom és a lakás, valamint a gazdasági épületek világítását is megoldották. Az 1920-as években Kalmár részét Selmeczy Dezső molnármester vásárolta meg. 1932-ben lezárták a malmot, mert az oda kiszálló ellenőröket megverték. A malom már az 1930-as években is nehezen működött. 1932-ben arról számoltak be a korabeli újságok, hogy le kellett hatóságilag állítani, mert a malom akkori tulajdonosnőjének egyik fia az ott tartózkodó malomellenőrökre szekérlőccsel támadt és a szintén „akcióba lépő“ malmi személyzettel együtt hajtóvadászatot rendezett rájuk. Az ellenőrök a malom melletti erdőbe voltak kénytelenek menekülni, ahol egész éjszaka kutattak utánuk az üldözők. A csendőrség jelentésére a minisztérium távirati utasítást adott a malom azonnali lezárására, ami meg is történt. Az újságíró akkor azt írta: "A magunk részéről meg tudjuk érteni, ha a molnárság a legsúlyosabban el van keseredve az ellenőrzés mai rendszere miatt." 1938-ban Selmeczy a részét bérbe adta Salamon Ferenc molnárnak évi 50q búza bérleti díj fejében. 1947-ben fekete őrlés miatt Löffler Gézát öt év börtönre ítélték. 1947-ben: „Salamon és Löfler vámőrlő malombérlete. A malmot 1920-ban Löfler vette át, és 1938-ban társult hozzá Salamon Ferenc. Jelenleg két alkalmazottat foglalkoztat a malom, melynek napi teljesítőképessége 40q.” Az 1949-es kimutatásban: Cég: Löffler és Selmeczi. Tulajdonos: Löffler Géza és Selmeczi Dezső. Kapacitás: 25 q/24 h. Használhatóság: 70 %. A malom ekkor vízmeghajtású. 1951-ben államosították a malmot és üzemeltetésre átvette a Dunántúli Malomipari Egyesülés. Az 1951. évi államosításkor négy malom működését szüntették meg, az ötödiket, a Löffler-malmot 1962-ben állították le. 1955-ben a Monostorapáti Tanács üzemeltetésébe került, majd 1962. október 23.-án átvette a Veszprém Megyei Malomipari Egyesülés. Ettől kezdve nem üzemelt. 1963-ban a Malomipari és Terményforgalmi Vállalat a berendezések nagy részét kiszerelte és elszállította. 1966-ban használatra átadták a monostorapáti Előre Tsz-nek, a megmaradt gépeket pedig értékesítették a MÉH-nek. 1969-ben a Monostorapáti Tanács VB. levelében 5, akkor már nem működő malmot soroltak fel: a Löffler-,a  Scheller-, a Vargha-, a Keszler- és a Gyenge-malmot. 1980-ban árverésen értékesítették az épületet, melyet jelenlegi tulajdonosa, Focht Géza vásárolta meg és alakított ki benne panziót. Felesége után „Anna–malom”-nak nevezték el.

Az épület magántulajdonban áll, nem látogatható.