Hétforrás

Ma Hétforrás néven ismert, de helyi nevét az innen felfutó Sárféi dombról kapta. Az Eger-patak völgye a malmokkal való szabályozása előtt korábban mocsaras, sáros területű volt. A falu is a vízből, mocsaras részből kiálló magaslatokra (a Sárfőkre) települt. A Sérféi név később csak a Kapolcstól Apáti irányba, az Eger-patak bal partján található magaslatot jelölte, ahol középtájon legelő, az erdő és a legelő találkozásánál pedig akár még a szőlőtermesztés is megjelent. A patak vizét itt bővízű források táplálták, ezek külön-külön már nevet nem kaptak, innen a hétforrás megjelölés. A Hétforrás az 1980-as években a környék bányászati tevékenysége miatt kiapadt – a bányászat hanyatlásával ma újra bugyognak a források. A legendás hétforrás vízcsorgó helye mind teljesen más: a többség a partfalból ered, de olyan is van, amelyiknek forrása a fenéken az üledéket felkavarva az iszapban bugyog. Hőmérsékletük is különböző, némelyikük gőzölög (fagypont körüli hőmérsékletidején). Található itt bolharák (Gammarus fossarum) és a források közelében a patak medrében januárban zöldell a keserű kakukktorma (Cardamine amara). Ez utóbbit a kapolcsiak „derézdének” nevezik és hajdan, mikor az ember a természettel még nagyobb összhangban élt, télen a libák, kacsák etetésére gyűjtötték.