Falumúzeum

A múzeum 854 darabból álló gyűjteményét Dénes Gyuláné (Szuper Irma) adományozta szülőfalujának. Szuper Irma 1915-ben született Monostorapátiban. A tanárnő még aktív évei alatt elkezdte a régi dolgok gyűjtését, melyet 1970-ben történő nyugdíjba vonulása után még buzgóbban folyatott. Irma néni ügyes tojásfestő is volt, ezek közül is sokat adományozott a falunak és lakóinak. 1991-ben hunyt el, a monostorapáti temetőben nyugszik.
Múzeumunk épülete régen püspökségi birtok volt, a plébánia hivatalához tartozott. A múzeum épületétben erdész család lakott, majd a későbbiek során az alsó iskola tagozaté lett. A település lakossága segítségével az épületet felújították s 1993-ban átadták. A kiállítás anyaga két szobás régi falusi családi házat mutat be.
A belső szobának egyszerű a berendezése. A szülők szobáját mutatja be, amit általában hálószobának használták. A szobában található egy láda, ez a ruhák tárolására szolgált. A láda mellett van a rokka, amelynek a segítségével fonalat állítottak elő. A szekrény mellett található a nadrágcsizma és a csizmalehúzó. A falon szentképet láthatunk a kor szokásainak megfelelően. (A szentképek eredeti formájukban vannak). A sarokban az ablak mellett áll a katonaláda. A férfiak bevonuláskor használták.
A másik nagy szoba a fiatalabbak lakhelye volt. A kettő között van a sublat, a nagy fiókos szekrény. Ebben találhatók a terítők, a konyharuhák és az ágyneműk. A fiatal lányok ebben tartották a staférungjaikat. A falitükör mindig az ablak között volt található.
A fal mellett áll a pad. Télen az asszonyok itt végezték a nagy házi munkákat, pl.: fontak, rokkáztak, a kályha mellett tollat fosztottak. A fiatalabb pihenőhelye volt a bölcső. A fogason tartották régen az asszonyok a ruhát, amit viseltek, alsószoknyát illetve felsőszoknyát. A szekrény tetején található egy vesszőből font utazóláda, melyet utazáskor használtak, személyes ruháikat tették bele.
A konyha volt a családnak a fő tartózkodási helye. Az üveges szekrényben vannak a konyhai eszközök pl.: evőeszközök, tálak, edények. A háziasszonyok itt készítették az ebédet és a vacsorát a családnak. Érdekes látnivaló a vas evőkészlet. A sparhelt mellett áll a mosdóállvány, amit a mosakodásnál használtak. Szokás volt a falra tenni a háziasszony által készített felvédőket.
A kamrában olyan dolgokat tároltak, amit az ember nem használt minden nap. Itt van pl.: a kenyeres sütőlapát, teknő, kovászos teknő, gyúró és kenyeres ruhák, sziták és liszteszsákok. Találunk még itt mosófát, amit a mosáshoz használtak az asszonyok. Láthatunk még parazsas vasalókat, mérleget, diótörőt, zsíros bödönöket, demizsonokat. A stelázsin megtalálhatjuk a különböző méretű pogácsa szaggatókat, befőttes üvegeket.
A szalmából font vékában tárolták a kis mennyiségű gabonát, a zsombor pedig a nagy mennyiség tárolására szolgált. A tekerőrongyokon (tekercs) vitték a fejükön az asszonyok az ebédet a férjeik után a mezőre.
Egyik helyiségben találhatók azok az eszközök, amelyeket a munkáknál használtak a szőlőhegyen, földeken illetve a ház körül. Pl.: eke, nagy fagereblye, cséplők, fagereblyék
A teraszon található a kereple, amit a húsvéti ünnepkör idején használtak a harang helyett. (Amikor nagycsütörtökön “a harangok Rómába mentek”, és csak feltámadáskor “jöttek vissza”.)
Láthatunk itt egy 1900-ból származó fa szőlőprést. Ez egy speciális prés, csak a Balaton-felvidéken használták. Továbbá van egy gabona szelelő is, ezzel tisztították a gabonát. A kemencének a kenyér sütésénél volt nagy szerepe, itt sütötték még a pogácsát is régen. A plébánia számára is ebben a kemencében sütötték a kenyeret. A kemence a gyümölcsök aszalására is szolgált.

 

Látogatása előtt informálódjon Stiglicz Ritánál, a +36 30 469 0263-as telefonszámon!