Falumalom vagy Szaller-malom

A malomajtó szemöldökfájának belső oldalán olvasható vésett felirat szerint a malom N. Szabó Péter malombírósága idején épült, 1825-ben. 1852-ben már Falumalom néven szerepel. Később több tulajdonosa, bérlője volt. A malom mai formája az 1927. évi átalakításkor alakult ki, amikor Szaller Imre korszerűsítette. Berendezése még ma is szinte hiánytalanul megvan. Nagyméretű, alulcsapós vízikerekét, a kerék eredeti tölgyfa tengelyét és a malomfőt 2019-ben rekonstruáltatta mai tulajdonosa, a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet. Őrlőszerkezete, berendezése az 1927. évi képet mutatja: két hengerszék, egy őrlőkőpár, síkszita, gabonatisztító és daratisztító-gép, serleges felvonók alkotják a látványőrlésre is alkalmassá tett belsőt. Az őrlőkőpár és a hengerszékek egymás mellett való működése egy különleges állapotot mutat. A falusi kis vízimalmok – megtartva a régibb, köves őrlésre, inkább már darálásra szolgáló őrlőkövet – sorra beépítették és használták a 19. század utolsó harmadától világszínvonalon működő magyar malomipari gépgyártás termékeit, így a hengerszéket és a síkszitát. Ez olyan adottság, ami a világ más részein nem volt általános, a kis vízimalmok másutt általában megrekedtek eredeti berendezéseiknél, a köves őrlésnél! A malomhoz molnárház is csatlakozik, benne malomtörténeti kiállítást hoztunk létre malmászati filmekkel.

Manapság, itt működik a Művészetek Völgye fesztivál alapítója, a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet is. A Molnárházban alkalmanként malomtörténeti konferenciákat rendezünk.